reggel hétkor a közös képviselőnél sikerült szereznem egy már nem aktuális pincekulcsot (a pincében van ugye a főcsap, ami kell a vizeseknek). aztán futottam egy kört, két kört, három kört, végül puskás úrtól, a felső szomszédtól kaptam egy újat. csak nekik van, és senkinek sem adnak, mondta a zokniárus leány a földszintről. hm, vannak ám itt (v)iszonyok…
még van húsz percem, addig milliók reggelire és itthoni kááávé. szeretem.
